Már egy ideje létrehoztuk ezt a blogot, de eddig csak a korábbi posztok kerültek fel, olyanok, amelyek megjelentek “utazás gyerek(ek)kel” témakörben valamelyik másik blogomon. Mostanra állt össze a projekt teljesen a fejemben, így itt jönnek majd a családi utazás témakörbe tartozó posztok. 

Ma indul hivatalosan is el, mert ma van a kisfiam születésnapja, és ez az egész blog és az egész projekt arról fog szólni, hogy milyen helyeken járunk együtt, milyen klassz helyeket ajánlunk nektek, mi tetszett-mi nem tetszett, szóval hogy hogy utazunk mi együtt, családilag. 

Valójában nem Manu a kisfiam neve, de nálunk a Manu névnek van már múltja a családban, így tökéletes művésznév lesz:) Szóval hello világ, hello Manu! Kezdődhet a móka. 

A fejlécről majd még mesélek, most annyit szeretnék mondani, hogy a fantasztikusan ügyes Kicsák Barbara rajzolta, akit a Puffinon keresztül ismertem meg. Ha Ti is keresnétek, szóljatok feltétlenül!!

Karintia az egyik legszebb osztrák vidék, ahol valaha jártam. Na jó, Salzburg letaszíthatatlan a trónról, de az már emóciókkal dúsított nexus, Karintia viszont még friss élmény. Első randinak viszont nagyon is jó volt, egyből magasabb szintre is emelném a kapcsolatot, ha csak rajtam múlna. Mert Karintia gyönyörű, és megvan benne minden, ami miatt egy vidéket szeretni lehet: csodás hegyek, fantasztikus tavak, tiszta, rendezett utcák a kisvárosokban, jó levegő, rengeteg kirándulási lehetőség. 

(tovább…)

A nyár egyik kedvenc programja nálunk egyértelműen a Lego-kiállítás (hivatalos nevén Kocka-kiállítás) volt. Már tavasszal kinéztük magunknak, aztán sajnos a tervezett időben nem jutottunk el, így amikor megláttuk, hogy meghosszabbították egy hónappal – szinte azonnal indultunk is. Budaörsön egy viszonylag új élményközpontban rendezték meg, ahol parkolni is lehetett, szóval már eleve jól indult a dolog. Pedig akkor még nem is tudtuk, pontosan mi vár ránk. Sok, nagyon sok Lego várt ránk:)

(tovább…)

3,5 éves lehetett a kisfiunk, amikor először jártunk a sümegi várban. Akkoriban kezdték érdekelni a katonák, harcosok, várak, így egy szombati napon útnak indultunk, és meg sem álltunk Sümegig. Szuper jó idő volt, és bár extra programok akkor épp nem voltak, így is hatalmas élmény volt neki a várséta. Körbejártuk az egészet, felmásztunk a várfalra, játszottunk a régi játékokkal, és meséltünk neki a várbeli életről, a középkori szokásokról. Imádta a vár alatti középkori sátrakat, és a nagy játszóteret is – egy tökéletes délután kerekedett a kirándulásból, amit a mai napig emlegetünk. 

(tovább…)

Írtam már több körben arról, hogy miért szerettük nagyon az idei piancavalloi sítanodás síelést, most pedig összeszedtem azokat a tippeket, amiket érdemes megfogadni, ha kisgyerek(ek)kel indultok síelni. 

(tovább…)

Eddig is határtalanul büszkék voltunk Brúnóra, a kisfiunkra, nincs nap, hogy ne csodálkoznánk rá, milyen okos, milyen vicces, milyen ügyes, stb., de azt álmomban sem gondoltam volna, mit fog kihozni belőlünk élete első versenye:)

(tovább…)

Álomország fővárosa Piancavallo. A kisfiam szerint legalábbis így szól a dal mostanában, Mesevár egy időre kikerült a dalszövegből:) Ez akkora öröm nekünk, hogy elmondani nem tudom. Nem tudtuk ugyanis, hogy fogja-e szeretni a sítáborozást. Mert persze, itthon könnyű a játéksílécen bohóckodni, de más azért a nehéz síbakancsban igazi hóban igazi síléccel teljesíteni. De bevált. Minden várakozásunkat felülmúló siker volt, tényleg olyannyira, hogy úgy jöttünk haza, hogy azt mondta Brúnó, nincs jobb hely a világon Piancavallonál🙂

(tovább…)

Utaztunk már Brúnóval egész sokat a születése óta eltelt 5 évben, de eddig még mindig egymást szórakoztattuk minden utazás alatt, éjjel-nappal együtt voltunk, soha nem bíztuk babysitterre, se animátorra, se senkire, kénytelen volt beérni velünk:) Egyszer már síelni is voltunk együtt, de akkor még nagyon pici volt, alig 2 éves, így fel sem merült, hogy sísuliba járjon. Akkor annyi volt csak a lényeg, hogy szép helyen voltunk, együtt voltunk barátokkal, és felváltva otthon maradtunk vele, míg a másik a többiekkel síelt. Az is klassz volt, de ez a mostani utazás egészen más dimenziókat nyitott. 

(tovább…)

Utaztunk már Brúnóval egész sokat a születése óta eltelt 5 évben, de eddig még mindig egymást szórakoztattuk minden utazás alatt, éjjel-nappal együtt voltunk, soha nem bíztuk babysitterre, se animátorra, se senkire, kénytelen volt beérni velünk:) Egyszer már síelni is voltunk együtt, de akkor még nagyon pici volt, alig 2 éves, így fel sem merült, hogy sísuliba járjon. Akkor annyi volt csak a lényeg, hogy szép helyen voltunk, együtt voltunk barátokkal, és felváltva otthon maradtunk vele, míg a másik a többiekkel síelt. Az is klassz volt, de ez a mostani utazás egészen más dimenziókat nyitott. 

(tovább…)