5 tipp síeléshez kisgyerekes családoknak

• Dokika
• 2017. február 19. vasárnap

Írtam már több körben arról, hogy miért szerettük nagyon az idei piancavalloi sítanodás síelést, most pedig összeszedtem azokat a tippeket, amiket érdemes megfogadni, ha kisgyerek(ek)kel indultok síelni. 

1. Válasszatok családbarát síterepet. Látszólag evidens, de 1-2 “óó, menjünk csak oda, ahova 10 éven át jártunk bulizni fiatalon” – típusú melléfogás után csak kiderül, hogy nagyon is érdemes ezt kiemelni. Miért fontos? Egyrészt nyilván a tanulás-gyakorlás miatt. Ha most tanul, vagy ha már éppen hogy tud valahogy, akkor is a könnyebb-rövidebb pályákon fogja jól érezni magát a gyerkőc, olyan pályákon, ahol sok más gyerek is van, viszont viszonylag kevés a száguldozó tini / fiatal. Pont elég is lesz egy kisebb síterep rövidebb pályákkal, mert még ha jól is síel egy kisgyerek, akkor is kifárad egy hosszú pályán – szóval ne sajnáld, ha nincsenek több km-es pályák.

   Az, hogy nincs 200 km-es pályarendszer, az sem baj. A kicsik nem unják meg olyan hamar a pályákat, nagyon jól el tudnak lenni néhány pályán is egy hétig. Már csak azért sem érdemes hatalmas síparadicsomba menni, mert ha bármi miatt érte/értük kell menni a síoviba/sísuliba, akkor nem szerencsés, ha épp 8 pályányira vagytok tőlük, ahonnan még turbó üzemmódban is 1 óra alatt értek csak oda. 

   Az sem mindegy, hogy milyen egyéb programok vannak a környéken: nem árt, ha vannak alternatív program lehetőségek is, amivel síelés után elüthetjük az időt a gyerekekkel. Koripálya, szánkópálya, téli vidámpark, medence, vagy akár egy kis kézműves sarok is jól jöhet – ezeket is érdemes felmérni foglalás előtt. 

2. Válasszatok pályaszállást, vagy ha az nincs, akkor is olyat, ami nincs túl messze a pályáktól. Sokkal egyszerűbb minden, ha közel vagytok: nem kell autóba ülni reggelente, gyerekeket ki-becsatolni, figyelni, hogy ne melegedjen rájuk a ruha, hanem simán beöltözve indulhattok is a pályára. Ha pedig bármi gubanc van napközben a pályán, akkor sokkal könnyebb hazaszaladni/hazamenni pl. egy csereruháért, ha esetleg nagyon elázott, vagy ha nincs kedve már síelni, váratlanul megéhezett, vagy csak szimplán kifáradt. (Persze száradni, pihenni, és enni lehet hüttékben is, itt mos kifejezetten azokról a helyzetekről beszélek, amikor az már nem megoldás…Ebben a korban azért még bármi előfordulhat:)

   
   
   

3. Legyen megfelelő ruhája a kicsiknek is! Kell overál, dzseki, kesztyű, de ha igazán jót akartok, akkor szerezzetek be kimondottan erre kitalált “aláöltöző” ruhát is a gyerekeknek. Nem olcsó, de megéri beruházni, elvezeti az izzadságot, bent tartja a meleget, és nem ázik át. Nagyon praktikus. Komolyan. Nálunk nagyon bevált a maszk is: ha nagyon fúj a szél, vagy csak simán érzékeny az arc, akkor a maszk rengeteget segít. Sapkából síeléshez inkább vékonyabbat vinnék, ami esetleg a sisak alatt is elfér, de persze ha jó idő van, akkor vékony sapka sem kell a sisak alá. 

   
   
   

4. Sífelszerelést ne vegyetek! Hacsak nem jártok évente többször síelni, felesleges kisgyerekeknek saját felszerelést venni. Nagyon gyorsan kinövik, és akkor veheted az újabb szettet. Szóval lécet és bakancsot nem érdemes. A sisak határeset: a kölcsönzőkben általában azt is adnak, de ha van saját, akkor az talán egy kicsit tovább kitart, mint egy síbakancs. Síszemüveget viszont vegyetek a kicsinek, mert azt nem (vagy legalábbis nem mindenhol) lehet kölcsönözni.

5. Írassátok be a gyerekeket síoviba / sísuliba, megéri! Többszörösen is. Kezdettől fogva a helyes technikát fogja így megtanulni, és százszor stabilabb, magabiztosabb lesz a pályán, mint ha csak úgy tőletek tanulgatná a síelést. Pedig sok minden van, amit szerintem is meg lehet tanulni szervezett keretek nélkül is, de a síelést nem sorolom ezek közé. Saját magamon is látom, érzem, hogy milyen rossz berögződéseim vannak az innen-onnan ellesett mozdulatokból összetákolt síelési technikámban. Már ha egyáltalán annak lehet nevezni…

   Nagyoknál sem árt, de kicsiknél szerintem különösen fontos, hogy magyar nyelvű legyen az oktatás. Ha pedig egy sísuli bevált, akkor ahhoz érdemes visszajárni, a gyerekek is szívesen mennek majd vissza legközelebb, ha pontosan tudják, mire számítsanak, ki lesz ott, milyen jó hangulat lesz, stb.

   +1 Vannak olyan sísulik / hotelek, ahol az oktatáson kívüli időben is foglalkoznak a gyerekekkel – ezt érdemes előzetesen felmérni. Nálunk annyira bejött a síovi-sínapközi kombináció, hogy hirtelen túl sok is lett a szabadidőnk. (Mindez  természetesen főleg nagyon kicsi kezdő gyerekekre vonatkozik, azokkal a nagyobb gyerekekkel, akik már tudnak valamennyire síelni, az oktatási időn kívüli időben már együtt is lehet síelgetni.) 

Hogy elmondjam a saját konkrét tapasztalataimat is: voltunk Ausztriában Brúnóval (és egy baráti társasággal) együtt síelni 3 éve. A falu legvégén, jó meredek út tetején volt a házunk, távol mindentől – így nagyjából annyi volt a programunk, hogy otthon a ház kertjében hóembert építettünk, vagy sétáltunk egy picit a hóban. Ha valami kellett volna, 1,5-2 órába telt volna, míg hazaérnek a többiek… Bandázós-barátos síelésre nagyon is jó volt, de így kisgyerekkel már nem annyira. 

Ahol most voltunk, az viszont kb. minden szempontból tökéletes volt (Olaszország, Piancavallo, a Sítanoda szervezésében), a szállásunk is remek volt, sok egyéb programot is szerveztek, magyar oktatók foglalkoztak a kicsikkel, és pont jó volt a pályarendszer ahhoz, hogy mi síelgethessünk, de ne legyünk túl messze Brúnótól, és alkalmanként azért leskelődni is tudjunk🙂