Utaztunk már Brúnóval egész sokat a születése óta eltelt 5 évben, de eddig még mindig egymást szórakoztattuk minden utazás alatt, éjjel-nappal együtt voltunk, soha nem bíztuk babysitterre, se animátorra, se senkire, kénytelen volt beérni velünk:) Egyszer már síelni is voltunk együtt, de akkor még nagyon pici volt, alig 2 éves, így fel sem merült, hogy sísuliba járjon. Akkor annyi volt csak a lényeg, hogy szép helyen voltunk, együtt voltunk barátokkal, és felváltva otthon maradtunk vele, míg a másik a többiekkel síelt. Az is klassz volt, de ez a mostani utazás egészen más dimenziókat nyitott.
Piancavalloba, Olaszországba mentünk egy hétre a szuper profi Sítanodával, de ezúttal úgy, hogy csak hárman – nem baráti társasággal – és Brúnót beírattuk sísuliba, helyesebben síoviba. Síoviba, ami naponta 2 x 1,5 órás foglalkozás, délelőtt illetve délután, kis létszámú csoportban, hasonló korú gyerekekkel, 2-3 felnőtt oktató és animátor segítségével. Kétszer másfél óra. Tudod mennyi az? Nettó 3 óra szabadidő. Hármat mondtam? Hát legyen inkább 5,5, mert ez a síovi olyan, hogy sínapközit is lehet kérni mellé, ami azt jelenti, hogy a gyerekek a két síóra között animátorokkal vannak, akik még ebédelni is elviszik őket, és végig vigyáznak rájuk, szórakoztatják őket. Magyarul reggel 9-től fél 3-ig síoviban és napköziben vannak a kicsik, gondos felügyelet alatt.
Félre ne értsetek, imádunk Brúnóval lenni, de 5 évesen azért már nem olyan nagy móka neki állandóan velünk lenni, és annyira jó volt, hogy teljes biztonságban tudtuk egész nap, és mi is tudtunk szabadon síelni, hogy el nem tudom mondani. Olyan váratlanul ért minket ez a nagy szabadság, hogy hirtelen túl sok is lett a szabadidő:) Egy idő után azon kaptuk magunkat, hogy csak ülünk csendben egymás mellett a hüttében, mert már kibeszélgettük magunkat, és kb. most pihentünk meg úgy igazán először az elmúlt 5 év alatt…:) De komolyan. Emlegettük is, hogy olyan ez, mint mikor még a születése előtt jártunk síelni, 6-8-10 évvel ezelőtt, csak akkor még forralt bort ittunk minden alkalommal, most meg “öregesen”:) csak teázgattunk. És közben Brúnó szuper jól érezte magát, és még mindig ott volt a nap második fele, amit aztán együtt töltöttünk. De arról majd még később, csak ezt mindenképpen el akartam mondani.
A fotókat Tóth Erika készítette, a Te fotóstudió’d fotográfusa.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: